A korábbiakban tárgyalt mérgek mellett természetesen a fegyverek, egyéb szokatlan felszerelési tárgyak és a különleges képzés is részei az embervadászok méltán hírhedt eszköztárának. Persze az alant következőket elméletben bármelyik karakter megszerezheti, magtanulhatja, azonban a gyakorlatban ez nem túl valószínű - gondoljunk csak egy lovagra, aki fúvócsővel harcol és orvul, hátulról támad. Nevetséges. A leggyakrabban ezeket a tárgykat orgyilkosok, fejvadászok, boszorkányok, boszorkánymesterek, nagyritkán bizonyos elvetemült és gonosz istenek papjai alkalmazzák.
Mindenek elött felhasználás szempontjából két alapvető méregfajtát különböztetünk meg: friss és szárított mérgeket. A friss mérgeknél a folyadék- vagy krém alakú méreg teljes anyaga hatóanyag, míg a szárított mérgeknél csak a szárazanyagtartalom bír aktív hatóerővel. Ez azért lényeges, mert a friss mérget óvni kell a kiszáradástól: pengére felkenve 1k6 óra alatt felhasználhatatlanná válik, míg a szárított mérgek megőrzik tulajdonságaikat. Hogy konkrétan egy adott méreg melyik osztályba sorolható, azt a KM dönti el. Az étel- és italmérgek rendszerint frissek, az állati eredetűek száríthatóak. Igen fontos kérdés az is, hogyan kerül a fegyverméreg az áldozat vérébe. természetesen egy fegyverről. A leggyakrabban használt mérgezett fegyverek a tőrök és tűlövedékek, de lehet mérget kenni kardra is. Természetesen minnél nagyobb a penge felülete, annál több kell a méregből, hogy biztos legyen a hatás. Mivel a kard hatékony, ámde igen sok méreg kell hozzá és nehezen elrejthető, míg a tűlövedék észrevétlen ugyan, de ha egyszer nyílt harcra kerül a sor, hasznavehetetlen, ezért az orgyilkosok, fejvadászok legkedveltebb gyilkolóeszköze mindenképpen a tőr. Tőr pedig igen sokféle akad, kezdve a legegyszerűbbtől egészen a mérgezés csúcsát jelentő MÉREGFOGIG.
| FEGYVER | SZÜKSÉGES ADAG |
|---|---|
| Kés | 3/4 |
| Tőr | 1 |
| Tőrkard | 1+1/2 |
| Rövidkard | 2 |
| Hosszú kard | 3 |
| Lovagkard | 5 |
| Szablya | 4 |
| Másfélkezes kard | 8 |
| Pallos | 13 |
| Slan-tőr | 1+3/4 |
| Slan-kard | 4 |
| Slan-csillag | 1/2 |
| Kis csatabárd | 7 |
| Nagy csatabárd | 11 |
| Csatacsákány | 3 |
A legegyszerűbb tőr - egy sima penge - is igen sok problémát vet fel, főleg a friss mérgek esetén. Például: hogyan lehet megfelelő mennyiségben fölvinni rá a mérget, és ha már rajta van, hogy tárolható úgy, hogy rajta is maradjon? Ezen problémák áthidalására fejlesztették ki az Ikrek hírhedt szektájának fegyverkovácsai a méreghornyot, ami egyélű pengéken a vastagabb részen, kétélű pengéken középen fut, és minden szempontból a vércsatornára hasonlít, mindössze a kiképzése más kissé. A friss mérget a méreghoronyba kenik, ahol egyrészt több anyag elfér, másrészt sokkal kisebb annak a veszélye, hogy idő elött lekerül róla. Az ilyen tőrt minden további nélkül lehet saját tokjában tárolni: a friss méreg k10+12 órán át megőrzi tulajdonságait.
Természetesen az egyszerű tőrök mellett sokkal egzotikusabb fegyvereket is használnak a fejvadászok. Lássuk most az új fegyverek leírását: a MÉREGFOG egy különlegesen kiképzett tőr, markolatában méregtartállyal. Úgy van kialakítva, hogy egy gomb lenyomásával a rejtett mérget a pengére, vagy az áldozatba juttatja. Több változatban létezik, a legegyszerűbb, amikor a markolat üreges, a vége levehető, és ott betölthető a méreg, a penge felőli részén pedig, a penge mellett közvetlenül egy vagy két kis lyuk található-ezeken át folyik a méreg a pengére. Így - a méregnek nem szabad kiszáradnia!-egyetlen mozdulattal a pengére lehet kenni döfés elött. Ennek fejlettebb változata, ahol a méreg már nem csak magától folyik a tőr pengéjére, hanem egy kis rugós mechanizmus nyomja ki a lyukakon keresztül. Létezik azonban egy, még ennél is kifinomultabb eszköz: a VALÓDI MÉREGFOG, ami a viperamaráshoz hasonlóan működik. Ennél a penge belsejében egy szűk kis csatorna fut végig, a markolattól egészen a méregfog helyéig. A döfés pillanatában oldva egy rugós szerkezetet, a méreg a csatornán keresztül egyenesen az áldozat szervezetébe jut (képzeljük csak el az orvosi fecskendő példáját). A MÉREGFOGTŐR, bármelyik változatáról legyen is szó, nagyon drága eszköz és persze nem szerezhető be akárhol. Orgyilkos és embervadász klánok fegyvermesterein kívül igen kevesen készítenek efféle holmit.
A GAROTT - vagy fojtóhurok - tipikusan orgyilkos fegyver. Nem más, mint egy kb. 60-80cm-es acélhuzal, mindkét végén fogantyúval. A támadó áldozata mögé osonva hurkot vet a nyakába, és addig szorítja, míg az illető megfullad, vagy át nem vágja a torkát a vékony huzal. Az áldozat körönként elszenved 1k6+2Fp-t amíg meg nem hal vagy ki nem szabadul. A szabadulásra igen kicsi az esélye, hiszen szorongatott helyzete miatt nem sok mindent tehet, csak az alábbi levonásokkal támadhat, sikeres Akaraterőpróba után: Gyo:-5, Ügy:-8, KÉ:-10, TÉ:-15. Persze a támadó is kötött helyzetben van, az ő védekezése is csökken /VÉ-20/. ha az áldozat sikeres támadást hajt végre támadóján, akkor annak kell Akaraterő-próbát tennie, vajon sikerül-e továbbra is fogva tartania áldozatát. természetesen ez a fegyver csak és kizárólag hátulról és meglepetésszerűen alkalmazható, nyílt közelharcban semmi haszna nincs, TÉ-je is csak hátbatámadásra vonatkozik. Túlütésnél, ha a támadó ereje is elegendő, az első körben-és csakis ekkor-a garott ÉP-t is sebezhet, a hirtelen rántás következtében.
A TŰ sebzéséről ejtenék néhány szót a következő fegyverek taglalása elött, hiszen ezek mind tűként sebeznek. Egyetlen tűszúrás elhanyagolható sebzés-ám mégiscsak sebzés. Ezért a tű a k6-on sebez a következőképpen: 1-5: nincs sebzés, azonban a méreg kifejti hatását; 6:1Fp Túlütésnél is 1 Fp a sebzés. Ép sebzést egy tű sohasem okozhat! természetesen a rajta alkalmazott méreg hatása nem függ attól, hogy a tű maga okozott-e sebzést, vagy nem. A tű sebzéshez nem lehet hozzáadni az Erő sebzésjárulékát!
A FÚVÓCSÖVET talán nem kell külön bemutatni: többé-kevésbé mindenki ismeri. Rögtönzött fúvócsövet szinte bárki tud gyártani például bodzaágból; azonban ez még meglehetősen rossz tulajdonságokkal bír: a fent megadott CÉ egy fegyverkészítő által kimunkált csőre vonatkozik. A lőtávolságot nagyban befolyásolja a cső hossza: a dél-amerikai indiánok közel két méteres fúvócsöveikkel és mérgezett fatüskéikkel akár ötven méter távolságból is biztonsággal leterítenek egy galamb nagyságú madarat.
A TŰVETŐ megint jellemzően embervadász fegyver-és persze általában mérgezett. Igen bonyolult és költséges szerkezet, a hivatásos fejvadászok közül is csak kevesen engedhetik meg maguknak ezt a luxust. A tűvető egy rugós mechanizmus, amely egy zsinór megrántásával old, és a tűt az ellenfél felé lövi. Általában alkarra szíjjazva viselik, a zsinór pedig a tulajdonos egyik ujjára van hurkolva. így egyetlen csuklómozdulattal a szerkezet elsüthető, s mérgezett tűt lő a köpeny ujjából az áldozatra. Rejtett mivolta miatt igen nehezen fedezhető fel, és az ellenfelet legtöbbször meglepetésszerűen éri a támadás. Az eszköz újratöltése nehézkes, 5-6 kört vesz igénybe.
A TŰGYŰRŰ különleges, dzsad találmány. A lényege egy mérgezett tű, melyet valamilyen módon az ujján visel az ember. Két legelterjedtebb verziója a gyűszüs és a pecsétgyűrüs. A gyűszüs, egy enyhén görbülő tű és egy gyűszű egyesítése, mintegy az ujj meghosszabbítása. Közelharcban igen veszélyes lehet. Külön tokban hordják és általában gyorsan ölő szárított méreg borítja. A pecsétgyűrűben elrejtett mérgezett tű már sokkal bonyolultabb és meglepőbb eszköz. képzeljünk el egy lapos pecsétgyűrűt, a pecsét közepén apró lyukkal. A gyűrű egész lapja benyomható egy rugó ellenében, miáltal a lyukban elhelyezkedő tű előkerül. Ha a gyűrűt az áldozat bőréhez szorítjuk, a tű beléhatol, a méreg a szervezetébe kerül. Közelharcban ez egyetlen jólirányzott ökölcsapással kivihető, de ha a gyűrűt befelé fordítjuk, egy gyanútlan áldozatot tenyérrel megérintve is elérhetjük a kellő hatást. A gyűrű elkészítése igen aprólékos - és költséges - ötvösmunka, csak az igazán gazdagok engedhetik meg maguknak.
A BÉLTÉPŐ, mint beszédes neve is jelzi, kivételesen vérengő fegyver. Megjelenésében leginkább egy hosszú tőrre vagy szuronyra hasonlít, amelynek egyik-vagy mindkét-éle visszahajló fűrészfogszerűen van bereszelve. Az áldozat testébe hatova hagyományos tőrként sebez, de kifelé húzva mintegy kifordítja az áldozatot. A legtöbb civilizált helyen tiltják, orgyilkosok ritkán használják, hiszen a vele okozott seb nagyon jellegzetes.
A SARLÓKÉS használata annál inkább jellemző az embervadászokra. Ez egy enyhén görbülő penge, aminek a belső íve van megélezve. Közelharcban meglehetősen előnytelen(ezt jelzi az alacsony sebzésérték is), hatalmas előnye a hátulról támadás során mutatkozik meg. Gyakorlott orgyilkos a helyes ívben húzva meglepően mély sebet képes ejteni áldozata torkán. Különösen hatékony ez a fegyver, ha egy egészen kicsit recézett az éle. Az ellenfél torkának átvágása hátbaszúrásnak minősül, és természetesen csak meglepetésszerűen alkalmazható. Ilyenkor a fegyver saját, különleges támadására 2k10Sp-t sebez.
A TRIÁDOT hagytuk a legvégére-mely szintén igen gonosz fegyver. Kinézetre leginkább egy sasliksütő nyársra hasonlít hosszú, vékony, hegyes, életlen penge. Különleges ismertetőjele, hogy szabályos háromzög keresztmetszetű. Éle nem lévén, harcban nehéz vele bánni, de a szúrása okozta háromszögletű seb nagyon nehezen gyógyul, sőt, ha az áldozat nem pihen, hanem valami megerőltető tevékenységet végez, a seb tovább szakad, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Azaz, a karakter természetes gyógyulása nem lehetséges: ha csak pihen, nem gyógyul, ha könnyű tevékenységet végez, óránként 1k6 Fp-t veszít; megerőltető tevékenységtől (pl.lovaglás, harc) 2k6 lesz a vesztesége. Ezenkívül az ilyen tőrrel ejtett seb csúnya forradást hagy maga után, amit szakértő rögtön felismer.
| FEGYVER | T/K | KÉ | TÉ | VÉ | CÉ | Sp |
| Méregfog | 2 | 10 | 8 | 2 | - | 1k6 |
| Garott | 1 | 0 | 3 | -20 | - | 1k10 |
| Fúvócső | 3 | 10 | 15 | - | 10 | l.leírás |
| Tűvető | 1/5 | 20 | 15 | - | 5 | l.tű |
| Tűgyűrű | 2 | 10 | 4 | 1 | - | l.tű |
| Béltépő | 2 | 10 | 8 | 2 | - | 1k6+5 |
| Sarlókés | 2 | 10 | 5 | 3 | - | 1k6+2 |
| Triád | 2 | 10 | 7 | 2 | - | 1k6 |
Szólnék még néhány szót az embervadászok leginkább alkalmazott döféseirő^l
l. A legegyszerűbb hátulről a 3.-4. vagy a 4.-5. borda között az áldozat szivenszúrása. Szokásos még a nyakat támadni, akár az áldozat elé nyúlva a torkát átvágni vagy keresztüldöfni, vagy oldalról az ütőeret elmetszeni. Hatékony támadás az utolsó bal oldali lengőborda alatt oldalról döfni, mivel ez keresztülszúrja a tüdőt, a lépet, a vesét és a gyomrot, amely sebek mindegyike már önmagában is halálos. Bármelyik űtőér átvágása esetén szakértő zorítókötés nélkül az áldozat hozzávetőleg negyed óra alatt meghal.
Nem csak fejvadászok, de kalandozók is gyakran tartanak maguknál az alábbi felszerelési tárgyak közül ezt-azt, mivel bizonyos szorult helyzetekben igen nagy hasznát láthatják: